Sokan kértétek, hogy írjam meg a folytatást. Talán egyszer majd ennek is eljön az ideje. Most csak nagyon röviden összefoglalom a lényeget.
Az első műtétet még 8 követte. Shunt-műtétek, egy 9 órás gerincrekonstrukció az aranykezű Illés Tamás ortopédsebész közreműködésével, utóműtétek a gerinc stabilizálására. Évekig élt Kati fűzőben, aztán megszabadult tőle. A veséje jelentett még fokozott veszélyt, de egy ideje nem romlik tovább látványosan. Állandó figyelemre van szükség a mostani állapot fenntartásához, de mindig megkapom hozzá a segítséget.
Megtanult írni-olvasni, ám súlyos figyelemzavara megakadályozta a továbbtanulást. Elmélyült a meggyőződésünk, hogy nem a verseny során elért helyezés jelenti az ember értékét, és nem maga a verseny teszi értelmessé az életet. A horizontális haladás látványosabb, de az ég felé vagy a lélek mélyére igyekvő araszolás tartósabb örömöt és békességet ad.
Kati nem boldogtalan. Voltak nehéz időszakai, sokmindent megtapasztalt. Kialakult egy napi- és hetirendje, ami alkalmazkodik az erőnlétéhez. Fel kell dolgoznia a veszteségeket, a testvérek kirajzását, barátok elmaradását, az elutasítást, szülők öregedését, a halált. Sokat beszélgetünk, értelmezzük azt, ami történt, ami történik bennünk és körülöttünk. Harcol, veszekszik az érdekeiért, az igazáért, de meggyőzhető, beletörődik a változtathatatlanba.
18. születésnapján meglátogatták a pécsi Gyermekklinikáról azok, akik 15 éven át ápolták, szeretgették: a műtős asszisztensek, Éva, Irénke és Erzsike, meg Szilvi, aki a legfontosabb vizsgálatokat végezte, és Farkas doktor, aki mindig „az én doktor bácsim” marad Katinak. Néhány képet próbálok beilleszteni róluk.
A jövő boldogságát a kis unokaöcsik és unokahúgok fogják jelenteni, akikre várni lehet, ha nincsenek itt, és gyönyörködni bennük, élvezni őket, ha meglátogatnak. Misi és Klári az elsők a sorban.
A testvérek 2009-ben.
Kati
Misi a szüleit és a vendégeket szórakoztatja.
Büszke nagynéni Klárival.
22 évesen 2010. június 2-án.
